Émile Verhaeren – Rembrandt

A Rembrandt-életmű értelmezésének legfontosabb kérdéseit veti föl remek esszéjében a belga költő. Vizionárius, mondta Kosztolányi a századforduló jeleséről, Verhaerenről (1855–1916): „Csupa önkívület és spirituális feszültség (…), a város, a nagy tömegek költője. Művészi hitvallását támogatja nemesen-szociálisztikus világnézete.” Elemzőkészsége és költői erényei együttesen mutatkoznak meg Rembrandt-esszéjében. Verhaeren több írásában is beleérzéssel és szakavatottan vizsgálta a festészetet, kivált a németalföldi művészet problémáit.
Rembrandt-értelmezését is a németalföldi festészet helyzetének jellemzésével kezdi, majd a művész pályájának – életének, jellemének, főbb műveinek, köztük az Éjjeli őrjárat-nak s külön fejezetben a rézkarcoknak – elemzésével fejti ki alaptételét: az ő szemében Rembrandt modell, az olyan zseni példája, aki saját korában gyökerezve is kortársunkká