Kacsó Sándor – Virág ​alatt, iszap fölött

Egy súlyos betegség nyomán megírtam életem folyamának történetéből azt a részt, amikor még friss hegyi patakként, virágos fák alatt szaladtam életem dombjáról lefelé, s éppen csak gyűjteni kezdtem magam alá az iszapot. És benne voltam már jócskán annak a második szakasznak a megalkotásában, amikor fogyott a habjaimra hulló virág, és jócskán meggyűlt alattam az iszap…
S most lelki kényszerből ülök le újra az íróasztal mellé, s kezdem róni újra egymás alá a sorokat az átélt idők tanulságával idegeimben. S leginkább a mostanában gyakrabban ismétlődő szorongásos álmok bátorítanak erre. A szívszakasztóak, amelyek nyilván az emlékezés kútjába süllyedt nehéz életélményekből fakadnak, s amelyekre talán a nehéz mai mindennapok hatnak olyan ingerlően, hogy… komoran sürgetnek, gyorsaságra késztetnek.