Mózes Attila – A ​Gonosz színeváltozásai

Mózes Attila kötete történeteket mond el, melyeket koncepcióbeli és hangulati rokonságuk kapcsol össze. A játék és „játék”, annak törvényszerűségei, az egyén mozgáslehetőségei a modellértékű játéktereken belül, ezek a kérdések foglalkoztatják a szerzőt. Az első történet időlegesen és véletlenszerűen alakult közösséget, s ebben viselkedéslélektani alapgesztusokat vizsgál. A második a művészet mint attitűd és mint létforma kettősségét, a belőle adódó feszültségeket tárja fel. A harmadik kamaratörténetben a gyermeki játék felnőtt létünk véresen és gyilkosan komoly másaként jelenik meg.