Aggie Colonis – Erdélyi ​skorpió

– ​Megvan! – szólt Győző diadalmasan. – Ezekkel a dokumentumokkal végre fény derül az én szimultán akciómra is, amelybe olyan sikeresen belecsábítottak. És még örülhetek, hogy élek – fűzte hozzá egy kurta nevetés kíséretében. – Ez a Kócsag, a jól szituált úriember… No csak nézzek a szeme közé, biz’isten megemlegeti azt a napot.
– Örülhetsz, ha élve megszabadulsz tőle – jegyezte meg Marcel sokat sejtető hangsúllyal a hangjában.
– Ni csak! Találtam egy kulcsot is – mondta Győző. – Itt lapult a fiók alján.
– Ja, igen – szólt Jora. – a folyosó végén lévő páncélajtó egyik kulcsa. Három kulcslyuk található az ajtón, az egyikbe éppen belepasszol. Én már kipróbáltam.
– Akkor szerencsés fickónak mondhatod magad – szólt Marcel.
– De hol lehet a másik kettő? – kérdezte Doina.
– Talán még az is megkerül. – válaszolta Győző.
– Tegyetek félre mindent – hadarta Marcel hevült izgalommal. – Tudjátok, mit ábrázol ez a rajz?
– Majd elmondod nyugodt körülmények között – közölte Győző.
– Hát persze, hogy nem tudjátok! – folytatta Marcel, nem törődve Győző megjegyzésével. – Akkor most jól figyeljetek! Ez a rajz, ennek a titkos folyosónak a tervrajza.
– Minek a tervrajza? – kérdezte Jora némi érdeklődéssel.
– Minden fel van tüntetve rajta, a legnagyobb pontossággal – magyarázta hevülten Marcel. – Sőt, az iratokból az is kiderül, hogy csak két példányban készült. Az egyik Nicu Ceaucescunál van, a másik pedig itt fekszik előttünk. Az iratokhoz mellékelt leltárból azt is meg lehet tudni, mit rejtettek el a folyosó végén lévő barlangban.
– És ez érdekes a mi számunkra? – kérdezte Doina.