Bálint Tibor – Zarándoklás ​a panaszfalhoz

A ​Zokogó majom folytatásának tekinthető Zarándoklás a panaszfalhoz címet viselő regényében gyakorlatban is bebizonyítja, Bálint Tibor a párhuzamos sorsok követése során megvalósuló emberábrázolás híve. Mint egy mozaikon, a különböző élethelyzetek követik egymást, néha anélkül, hogy egymásba fonódnának, s ezzel a némiképp pointilista technikával állnak össze a tabló színei és formái. Az író szerint csakis ily módon ragadható meg az átélt-szenvedett történelem lényege.

Mind a Zokogó majomban, mind pedig a Zarándoklás a panaszfalhozban az egymással párhuzamos sorsok egymásra tevődése felszínre hozza a kisszerű-vidéki létezés felett uralkodó sötét hatalom drámai erejét. Ámbár helyenként, mintegy az idő történelmi, eseménycentrikus folyásának ironikus jelzéseként híreket, eseményeket, reklámokat vág be a korabeli újságokból, a történelem voltaképpen mégis valahol az említett eseményeken kívül zajlik. Az események sodrásánál erősebb áramlat irányítja. Minden lépésnél vágyakba, reményekbe, álmokba, de különösen kielégítetlen igényekbe, szenvedésbe, sebekbe ütközünk, a külváros lakóinak életét ezek határozzák meg.
Már a Zokogó majomban úgy tűnt, az író vonzódik a szélsőséges emberi kapcsolatokhoz, hóhér és áldozat viszonya, furcsa fölé- és alárendeltségi viszonyok foglalkoztatják. A Zarándoklás a panaszfalhoz című regényében a változó világ körülményei között ugyancsak ezeket a viszonyokat követi nyomon. Ahogy egyszer Bálint Tibor nyilatkozta, szerette volna elkerülni a vitatott, ellentmondásos ötvenes évek felidézését, irodalmi értelmezését. A korábbi regénye folytatásának tekinthető Zarándoklás-ban mégis véghezviszi ezt az ítélkező vállalkozást. D. R. Popescuhoz hasonlóan az erőszak rémvilágát eleveníti meg. Zsákos, a tanácselnök például a tragikus helyszínként ábrázolt falu szörnyalakja. Visszaélései, erőszakos tettei helyi diktatúrát hoznak létre. Ezen a sodródó hajón gyakoriak a bizarr viselkedésmódok, a tudat háborgásai. Bárány, a Zokogó majom habókosa, a családját tönkretevő prédikátor az egyik ilyen figura. Itt úgy jelenik meg mint a gonosz boldogtalan szelleme, aki mindenkit tönkretesz maga körül. Ebben a regényében az író még rigorózusabb pontossággal követi a párhuzamos sorsok alakulását, ami itt már alapvető szerkesztési elvnek tekinthető. Korábbi írásainak némiképp régies-naturalista stílusát itt a szuggesztív indirekt cselekményalakítás váltja fel.
Nicolae Balota