Bogdán László – Címeremben ​két hattyú

Szent ​Anna-tó, hetvennyolc augusztus huszonnégy, délután. A menedékház körül embertenger. Fiúk, lányok, tinédzserek, idősebbek, részegek és józanok. A menedékház ablakainál, ajtajánál tolongás, óriási sorok. Sörért, borért, pepsziért, élelmiszerért, csokoládéért állnak sorba. A menedékháztól balra, őszülő tarkójú, ötven körüli milicista. Arca vörös, szorgalmasan verítékezik, de megállás nélkül igazoltatja azokat, akik szembejönnek vele. Akik kikerülik, azokat nem. Mellésodródunk, kíváncsian kérdezzük, miért csinálja? Hát annyi a gyanús elem, mondja gyanakvóan és ránk pillant. Csak sajnos egyedül nem tudom átfogni, de azért mégis…
A helyzet – a megértés pillanatnyi aurájában – mindenféleképpen nevetséges, de most – talán nem lesz érdektelen! – próbáljunk mégis eltekinteni komikumától, próbáljunk meg arra koncentrálni, ami függetlenül mindentől mégis sugall. Ne mindig az egészet, a részleteket is, még akkor is, ha elveszünk benne…
Az igazoltató, a Szent Anna-tói majális kavargásában: Követendő Példa. Mindenkitől függetlenül és mindenek ellenére gyakorolja a mesterségét, teszi a kötelességét! Tehetünk többet?!