Giuseppe Berto – Vörös ​az ég

Az első neorealista regényt tatja kezében az olvasó! Húsz évvel ezelőtt, amerikai fogságban kezdte írni egy fiatal olasz író, akinek emlékeiben azonban annyira benne élt hazája népe, szegénysége, hogy a távolból is meghökkentő pontossággal tudta megírni, mi folyik odahaza… Berto a háború alatti és utáni idők olasz ifjúságáról festett körképet. Ez a kép sötét, szinte reménytelen: a jobb sorsra érdemes fiatalok csak a koldulás, éhhalál vagy a prostitúció és bandákba tömörülés közül választhatnak. Ám a megfogalmazás szándékolt szenvtelenségén minduntalan átüt a részvét ereje – köznapi s mégis fojtott dialógusokból az emberi kapcsolatok, a szeretet igénye szól, a gazdag, színes tájleírásokat pedig meleg líra hatja át.