Pablo Urbányi – Silver

– Jaj, ne így, finoman, Silver, finoman, kérlek, szerelmem, óvatosan… így… ne nehezedj rám annyira… a majmok nem így csinálják… de majd megtanulod… megtalálod az utat. Grrr… – Így, ez az, jaj, így, ahhhh… S megtaláltam a boldogság soha azelőtt nem sejtett mélységes útját… és folytattam… grr… himbálóztam, mint egy gorilla, aki voltam… és… Az ütés csaknem szétverte a fejemet. A hirtelen kettéhasított boldogságtól félig kábultan hátrafordultam, s a baseballütő újra lecsapott. Sajgó csuklómmal próbáltam elhárítani, felugrottam, odahagyva az utat, Dianne nyögött: „… jaj, …Silver… hol vagy… ne menj el…”, szemtől szemben álltam vele, arcán félelem, tétovázott, rávetettem magam, bömbölésem megremegtette a házat, elkaptam, a magasba emeltem, s kihajítottam az ablakon át, az üvegek szétrobbantak, a fakeretek recsegtek, aztán egy csattanás, majd Dianne sikolya.