Peter Shark – A ​hely szelleme

„Már ​messziről meglátta a házat, és majdnem visszatorpant. Az épület sötéten és sejtelmesen rajzolódott ki a ragyogó égboltra. Jerry elszántan közeledett – nem tetszett neki a ház, de ez csak nem riasztja vissza! Egyre melegebben tűzött a nap, s mikor a kocsifelhajtóra kanyarodott és kiszállt, alig volt enyhébb odakint a hőség, mint bent a kocsiban. Egy árva levél sem moccant, szikkadt, száraz volt a föld, a fűszálak lándzsahegyei mintegy zsákmányra lesve meredtek fölfelé. Vihar lesz, állapította meg Jerry izzadva. A bejárat felé nézett. Az ajtó csukva, a házban semmiféle mozgás. Mae nyilvánvalóan nincs itthon. De nem mehetett messzire, mert a felső ablakok mind tárva-nyitva. Ahogy nézelődött, mintha elhomályosodott volna a napfény. Nem az ereje csökkent, mert ugyanúgy égette Jerry tarkóját, hanem mintha a fény halványult volna. Mintha valaki óriási fényszűrőt helyezett volna a napkorong elé. Ugyanakkor az ég harsány kékje is elszürkült. Felhő sehol sem látszott, de Jerry esküdni mert volna, hogy vihar készülődik, mégpedig rohamos gyorsasággal. Ilyet még sosem látott, csak egyszer, a Cedrick tó mellett, mikor a vízirendőrök mentették ki őt és vitorlását a percek alatt kibontakozó rettentő erejű égiháborúból.”