Theodor Storm – A ​viharlovas

„…Nagyvonalúnak akart látszani, és orvosától férfias nyíltságot követelt. De amikor az tiszta vizet öntött a pohárba, Storm összeroppant, a legmélyebb búskomorságba eset, úgyhogy mindenki látta: nem fogja befejezni a legnagyobbat és legmerészebbet, amire eddig vállalkozott, A viharlovast. Azt mondták: “Gyerekek, ez nem megy”, és elhatározták, hogy jóindulatúan becsapják az öreg költőt… Emil öccse, aki orvos volt, összebeszélt két kollégájával, tartottak egy álkonzíliumot, aztán a tudomány kijelentette, hogy ostobaság az egész, szó sincs rákról, a gyomorbántalmak ártatlan természetűek. Storm azonnal elhitte, gyorsan magához tért, volt még egy remek nyara, szellemileg frissen és vidáman ünnepelte hetvenedik születésnapját, folytatta és befejezte A viharlovast, ezt a hatalmas elbeszélést, amellyel a novellát, ahogy ő értelmezte: a dráma epikus nővérét, azóta még el nem ért csúcsra emelte.”