Valentyin Katajev – Tanya ​a pusztán

Katajev ​ma már klasszikusszámba menő ifjúsági regénye: a „Távolban egy fehér vitorla” zárójelenetében Petya, a tanár kisfia és Gavrik, az árva halászgyerek a tengerparton állnak és nézik az egyre távolodó vitorláscsónakot, amelyen a börtönből az imént szökött Rogyion Zsukov, a forradalmár matróz menekül üldözői elől. Katajev új regénye a „Távolban egy fehér vitorla” folytatása, hősei is azonosak, csak éppen néhány évvel lettek idősebbek. Petya apja, Bacsej tanár úr időközben akarva-akaratlanul belesodródik a politikai eseményekbe : egy Tolsztojról mondott ünnepi beszédével kihívja maga ellen a felsőbbség haragját, és nyugdíjazzák. Egy rosszhírű magániskola tanára lesz, de még onnan is távoznia kell.
S ekkor a nagynéni ötlete alapján gyümölcsöst bérel a család messzi a pusztában. A regény jelentős része — Bacsej tanár és két gyermeke európai útjának keretében — a külföldi orosz emigrációt mutatja be. Az író a „Távolban egy fehér vitorlá”-ból már jól ismert nagy megjelenítő készségével és stílusművészetével mindezt a gyerekek, elsősorban Petya és Pavlik szemével ábrázolja, & egyformán eleven emberi közelségbe tudja hozni az emigráció világát és az egykori Oroszországot.
A regény — akárcsak az előző kötet — hangulatos, kedves, szórakoztató olvasmány, azok közé a legértékesebb ifjúsági könyvek közé tartozik, amelyeknek gyerek és felnőtt számára egyformán van szép és mély mondanivalója.