Victor Kernbach – Mennyei ​hajó

„Immár ​negyedik napja, hogy a Hapi folyó termékeny völgye és a nagy sivatag között elterülő oázisok szerecsen törzsei nyugtalanságban élnek. A dél felől ide hangzó aggodalmas dobpergés arról tanúskodik, hogy a többi törzs élete is megváltozott. Ha jól meggondoljuk, igazi békés életben ennek előtte sem volt részük: az északi vidéken lakó és legelőről legelőre vándorló törzs halvány bőrű, magas termetű harcosainak messze hordó íjaik vannak. Ezekkel a harcosokkal nem egyszer véres harcot vívtak a sziklás hegység tövében lakó szerecsenek és az északon tanyázó törzs tagjai. Sok harcos esett el, de az élet tovább haladt a maga útján. A Hapi folyó völgyében, a világ végét jelző határtalan víztömegig több ország terül el. Itt rézbőrű emberek laknak, rézzel ötvözött gyors fegyverek birtokosai. A nyugati vidékekről, sok szerecsen és fehér foglyot hurcoltak ide rabszolgának. Délebbre, a Fekete Föld völgyén túl más törzsek élnek, s noha ezek is sötét bőrűek, nem hasonlítanak a völgyen inneni emberkehez. Ezen a vidéken túl már semmi sem létezik; eddig senki sem jutott ennél tovább. Kelet felé, a messzi távolban nagy víz honol; belőle kel ki hajnalonként a nap, amelyeket néhány nyugati törzs Mavu istenségnek nevez.”