Pacsirta – Aranysárkány – Kosztolányi Dezső

Pacsirta Sárszegen él, szüleivel. Sárszegen, ahol egész éven át hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene, nótaszó veri fel az éjszakát. Pacsirta szülei – kisvajkai és kőröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia – régóta elszoktak már a zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt.
Boldogok, elégedettek.
Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, a történet kezdetén, Pacsirta vidékre utazik, a rokonaihoz. És ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal: önmagukkal.
Akárcsak a Pacsirtá-nak, az Aranysárkány-nak is Sárszeg a színhelye, az alföldi kisváros; Kosztolányi szülőhelyének, Szabadkának az „égi mása”.
Egy pisztoly csattan el az Aranysárkány első sorában. Barátságos csattanás; ifjúsági futóverseny kezdetét jelzi. S egy sárkány száll fel a májusi kék, tiszta égbolton, a regénynek címet adó aranysárkány. Novák Antal középiskolai tanár, derűsen szemléli az egyre magasabbra szálló papírsárkányt, a felhőtlen boldogság és szabadság szimbólumát, amit a diákok jókedve, ügyessége fabrikált remekre. Matematika, fizika, kémia: szigorú, komoly tantárgyak tanára „A Tóni” – ahogy a diákok Novákot egymás között hívják –, de ő maga cseppet sem rideg, nem is szigorú; megérti, s mi több: szereti a fiatalokat. Megvan a képesség benne a boldogságra, a harmóniára is. S egy másik pisztolycsattanás a regény vége felé mégis az ő életének tragikus végét jelzi.