Gerencsér Ferenc (szerk.) – Zenelexikon

A ​mai, többszólamú, sok hangszert használó, éneket a muzsikával kombináló zeneművészet, nyugodtan nevezhető az emberiség legifjabb művészeti ágának, ti. abban az értelemben mindenképp, hogy az európai dráma és költészet nagyjából háromezer éves, a képzőművészet pedig – ha a Willendorfi Vénusztól számítjuk, s miért ne – már 25 ezer éve gyönyörködtet bennünket. Az ősi „zene” a dob, a síp, a munkadal, olyan előfutára a mai zenének, mint az ősi barlangrajzok a mai festészetnek. A dal, a dallam persze már a kezdetek kezdetén is csodálatos jelenség volt, méltó az emberhez, csak az ember volt rá képes, s már a kezdetek kezdetén is azt a megfoghatatlant, éterit „mondta”, dalolta, dobolta el a többieknek, ami a lelki történéseket, a boldogságot, örömet, vágyódást vagy szomorúságot fejezi ki, és ébreszti hallgatójában, A mai zene ebben nem különbözik az ősitől, de eszköztárában, műfajaiban, kifejezőkészségében épp akkora a különbség, mint a pislákoló olajmécses, s az eget pásztázó fényszóró között. Ez a zene a 11-12. században születik, amikora heterofónia, a kezdetleges többszólamúság megjelenik a gregorián énekekkel, a trubadúrok s a minnesangerek (lovagköltők), lanttal kísért dalaival. Ez az új zene a reneszánszban kezdett szárnyalni, kezdte eszközeit, műfajait kibontani, s adott nagy lendületet a hang szerek fejlődésén , előbb az énekkel, kórusokkal összefonódva, s azután a barokk zenében, 1600 után, színpadra állt az opera, majd Bach és Handel zseniális művészetében már az énektől független hangszeres zene zeng a főúri kastélyok, királyok zenetermében, s ez szól már az orgonán a templomok fenséges boltívei alatt… Ebből születik meg a „Kék Duna keringő”, a „Csárdáskirálynő”, az „Operaház fantomja”, s a „Szeretlek is meg nem is” örökzöld pop-sláger.
Ez a lexikon ennek a hét-nyolcszáz éves, csodálatos folyamatnak az adatait tartalmazza, művekről, műfajokról, hangszerekről, előadókról, táncmuzsikákról szól – s a zene megalkotásának varázslatos képességével rendelkező alkotók előtt tiszteleg.Tudni, ismerni való lista, nem árt, ha kézügyben van a könyvespolcon.